mobiltelefon (röviden mobil) önmagában kis hatótávolságú hordozható elektronikus telekommunikációs eszköz.
Az alap beszédközvetítő funkción kívül a mai mobilok számos egyéb GSM szolgáltatást támogatnak, így például az SMS-t (szöveges üzenet), email, internet, MMS (multimédia üzenet, fotók, videók küldése).
A legtöbb használatban lévő telefon egy bázisállomásokból álló mobil kommunikációs sejthálózatra kapcsolódik, amely összeköttetésben áll a hagyományos PSTN telefonhálózattal is (a többiek műholdas hálózatra csatlakoznak).
A mobiltelefont meg kell különböztetni a drótnélküli telefonoktól, amelyek általában csak a korlátozott hatósugarú alapállomás környékén működnek, és jellemzően egy-egy lakáson belül használják őket. Technikailag a mobiltelefon kifejezéssel jelöljük a műholdas telefonokat is és az előző generációs MTS telefonokat, amik nem sejthálózaton működtek.
A készülékeket generációkba is sorolhatjuk, a hálózati képességeik alapján osztályozva. A (betárcsázós) WAP oldalakat elérő készülékek első generációsak (1G), a csomagkapcsolt adatátvitelre képesek a 2G-s készülékek (fő jellemzőjük a GPRS és az MMS küldési képesség, ami nem tartozik szigorúan össze, hiszen volt GPRS-képes telefon, monokróm kijelzővel (Siemens C55, M55).
A megemelt sávszélességet (és csomagkapcsolt átvitelt) alkalmazó készülékek 2,5G-sek. Ezekkel (2G-2,5G) elvileg megoldható, hogy a készülék állandóan csomagkapcsolt üzemmódban legyen, de ez nagyon fogyasztja az akkumulátort. Lényegében ennek amerikai megfelelője a CDMA.
A 3G-s készülékek a MMS küldés mellett videohívások bonyolítására is képesek. Meglévő másodlagos kamera esetén minket is látnak, de technológia lehetővé teszi, hogy pl. csak a másik felet lássuk. Ezt a lehetőséget a WCDMA (Egy. Államok, Ázsia) illetve az UMTS (Európa) nyújtja.
Az ennél is nagyobb hálózati teljesítményt nyújtó 3.5G-s készülékek HSDPA adatátviteli technológiát használnak.
A negyedik generáció (4G) új szabványa az LTE, amellyel akár száz megabites sebesség is elérhető.